2011. március 8., kedd

Az oktatásról (I.rész)

Sajnos a mai oktatási rendszer sem azok dolgok közé tartozik, amik képesek voltak haladni a fejlődéssel. Egy mai 10-12 éves gyereknek lassan már semmit nem tud tanítani egy 30-40 éves számítástechnika tanár. A szabad információáramlás egy olyan környezetet teremtett, amiben már nem lehet befolyásolni egy gyereket, nem lehet elrejteni igazságokat sem.
Nézzük meg az általános iskolarendszert. Egy 7 éves gyerek elkezd iskolába járni. Nyolc éven keresztül tanul matematikát, történelmet, biológiát, fizikát, irodalmat, földrajzot, nyelveket, művészettörténetet, muzsikát… mindezeket szárazon, unalmasan és rögzülve szabályokhoz. Ezután következik még négy év, ahol a fent említett tantárgyak górcső alá kerülnek és most már egy „magasabb színvonalon” tanítják ugyan ezt. 18-19 éves gyermekünk ezután választhat; vagy papírok nélkül próbálja bontogatni szárnyait egy olyan világban, ahol a több diplomások muzsikálnak az aluljáróban vagy egy 3-5 éves egyetemi kurzusba kezdenek, ahol természetesen megint csak a pénz diktál és hozza a szabályokat.
Mindent ömlesztve, viszont annál felületesebben, a szabadságnak nem engedve teret.
A megoldást ismét a technika és egy új szemléletmód jelentheti majd. Amikor a fiatal nem kényszerből, rettegéstől körbevéve kezd el tanulni, félve szülei és tanárai lesújtó szigorától, hanem azért tanul, mert több akar lenni; magát jobbá téve teszi jobbá a világot.
Mivel egy mai fiatalszületésétől kezdve modernebbnél modernebb technika között nő fel, természetes, hogy szinte ösztönszerűen kezd bánni vele már egész apró korában is. A közeljövőben, sőt a már ma létező, legfiatalabb generációban fel fogjuk fedezni, hogy sokkal hamarabban nyitottabbak lesznek a világra, már fiatalkorban is hihetetlen széleslátókörűség fogja jellemezni őket, és hamarabb ki fog fejlődni a jövőt meghatározó énkép. Nem kell 12 éven keresztül mindennel foglalkozniuk, mert sokkal előbb megtalálják majd azt, ami őket érdekli, és arra fókuszálva tudnak alapos és mély ismereteket szerezni választott témájukról. És akár már egy 14 éves gyerek is elkezdheti tanulni a metafizika vagy a biokémia alapjait és nem kell majd rettegnie attól, hogy közben fejlődését meggátolná a számára érdektelen témákból való megbukás gondolata. Így felnőtté válásuk küszöbére már olyan tudással rendelkezhetnek majd adott témákban, amiket ma még csak a legnagyobb doktorok mondhatnak el magukról.
Ezt az irányelvet támasztja alá a tény, miszerint egy mai elsőéves egyetemista ismeretei már elavulnak az ötödik évre, mire befejezi tanulmányait. A követhetetlen fejlődés nem engedheti meg magának, hogy 16-18 évet tanuljon egy ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése