…mert minden elmélet megdőlni látszik. Évezredekkel ezelőtt a Föld még lapos volt, évszázadokkal ezelőtt Amerika még nem létezett, pár évtizeddel ezelőtt még az atom volt a legelemibb elem. Évezredekkel ezelőtt, ha villámlott, az az istenek műve volt, évszázadokkal ezelőtt (hála az egyistenhitért folytatott véres küzdelemnek) már csak Isten műve volt, de pár évtizede már tudjuk, hogy a régi korok embereinek vélt csodái mind megmagyarázható. Vagy mégsem… A mai világ gondolkodó tudósai Istent vélik felfedezni a tudományban, a megmagyarázhatatlan lét kérdőn bámul vissza rájuk. A quantumfizikusok már abban sem biztosak, hogy egyáltalán létezünk. Talán az egyetlen egybehangzó vélemény fanatikus kutatóktól kezdve a bigott vallásosokon át a megrögzött gondolkodókig, hogy van valami menete, folyama, célja ennek a furcsán megélt létnek. Elképzelhetetlen belegondolni, hogy csupán véletlenek szerencsés összjátékaként jöttünk világra és egyetlen kincsünk, a tudatunk csupán egy múló vízió, amit ki örömmel telve, ki végigszenvedve él meg. Ahogy a természetben minden bizonyos szabályokat követ és önmagát túlélve tovább fejlődik, úgy mind az ember, mind az emberiség is törekszik a tökéletesség felé. És bármennyire is elvont ez a fogalom, ösztönösen mindegyikünk érzi a jelentését. Elérkeztünk arra a pontra, ahol az ember és technika találkozása révén új távlatokba tekinthessünk és arra fókuszáljuk figyelmünket, amit a természet megszeghetetlen törvénye diktál; a tökéletességre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése